Hogyan lettem Lakberendező? | avagy soha nem késő újratervezni ;)


Nagy szeretettel üdvözöllek a blogomon, Gyarmati Beáta vagyok, Enteriőrtervező, Lakberendező.

Amikor elhatároztam, hogy blogolni fogok, megkérdeztem a környezetemben lévő embereket, hogy "Mi az ami igazán érdekli őket a munkámmal kapcsolatban?"

Vajon a lakás felújítások? Az ingatlan vásárlás? A konyhatervezés, vagy a melegburkolatok? Legnagyobb meglepetésemre azonban ezt kérdezték a legtöbben:

"Hogyan lettél Lakberendező?"

Szóval úgy döntöttem, megírom a történetem, és majd később rátérhetünk a szakmai témákra, illetve mindenre, ami érdekel titeket lakberendezéssel, ingatlan vásárlással, lakás felújítással kapcsolatban - ugyanis szeretnék mindig olyan témákról írni, amit ti kértek, vagy ti szavaztok meg.

Először is: nem tudtam mindig, hogy Lakberendező szeretnék lenni. Nem az az ember vagyok, aki " Már kiskorom óta pontosan tudom, hogy mit szeretnék, és már a szüleim is ..." - stb. Sőt. Nagyon sokáig útkereső voltam.

A gimnázium alatt idegenvezetői szakmát tanultam, így mondjuk érdekes visszagondolni, hogy a leges legelső szakmám - 2 év művészettörténeti tanulmányával - mennyire közel állt az építészethez. Aztán azt súgta a kisördög, hogy "a közgazdaságtan jobban megéri" ...

Még hallom a fülemben az oktató szavait is:

"A kreatív szakmákból nem lehet megélni, aki teheti, tanuljon egyetemen, lehetőleg pénzügyet."

Így hát, felvételiztem közgázra, ami meghatározta a rá következő évtizedemet. Az első egyetemi képzésem alatt Londonban dolgoztam pincérnőként, hogy "megtanuljak rendesen angolul" (mondanom sem kell, hogy az angol tudás a legcsekélyebb tapasztalat amit megszerzel 10 másik lakótársaddal albérletben élve Tottenham-ben ).

Magyarországra visszatérve megkérdeztem magamtól:

Vajon mi lehet a lehető legrangosabb hely, ahol 20 évesen dolgozni lehet? Így kerültem a diplomáciába.

Először az Amerikai Nagykövetségen, majd a Külügyminisztériumban dolgoztam. Csillogó egy világ volt, sok koktél party-val, diplomáciai rendezvényekkel, és egyben erős mélyvíz. Még fel se ocsúdtam, már azon kaptam magam, hogy diplomáciai rendezvényeken szinkron tolmácsolok fekete öltönyös úriemberek gazdasági konferenciáin.

Fiatalként rengeteget lehet itt tanulni, amiért nagyon hálás vagyok. Viszont annyira erős szabályszerűségek voltak, hogy nem volt igazán időm vagy lehetőségem “a kreatív kibontakozásra”: a színtelen kosztüm, a magassarkú cipő, és a visszafogott gyöngysor szorít, mindig mindenki szüntelenül mosolyog - miközben diplomázni és nyelvvizsgázni kell - szóval jobb ha az ember összekapja magát, és nem ábrándozik.

Egy évig dolgoztam a Nagykövetségen és a Külügyminisztériumban, hogy jó referencia anyagom legyen a diplomamunkám mellett. Lett is . Más kérdés, hogy ezt az ember mire használja. Indíthattam volna már akkor egy kreatív vállalkozást, de nem tettem.

Úgy döntöttem, megkeresem a legnagyobb multicégeket Budapesten, és annyit tanulok az üzleti életről, amennyit csak bírok.

Kemény évek jöttek. Akkoriban óriási versengés volt egy multis pozícióért, főleg a “menedzserképző programok”-ban. Az évek alatt megfordultam jónéhány mammut vállalatnál; annyi ötkörös állásinterjún voltam, hogy szinte kívülről fújtam a HR-es teszt kérdéseket. Mivel az angol tudás olyan alap elvárás a multiknál, mint a légzés képessége, a rend kedvéért megtanultam németül, és spanyolul is, majd munka mellett elvégeztem egy mesterképzést Üzletviteli Tanácsadásból, hogy még jobban teljesítsek az üzleti életben.

Ez a napi 8 órás munkám mellett reggeltől késő estig tartó tanulást jelentett.

Hétvégén egyetemi anyagok, hétközben nyelv tanfolyamok; kívülről annyi látszott, hogy buszon-metrón-villamoson könyv volt a kezemben.

Hát jelentem, ez is pipa, a tanulással és a "munka teljesítményemmel" sosem volt gond. Sorra jöttek a munkahelyi kinevezések, a külföldre utazgatások, és a "fancy" üzleti utak.

Izgalmas világ ez egy huszonévesnek, rengeteg új inger, szinte kinyílt előttem az egész világ. Viszont azon kaptam magam, hogy mégis kedvetlenül kotorgatom a 10 eurós gyümölcs salátámat a frankfurti reptéren ...

Mindig is úgy gondoltam, hogy amikor leülepednek a dolgok az életünkben, ideje újratervezni.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy unatkozzunk. Igy hát összedugtuk a fejünket a férjemmel, és úgy határoztunk, egy naposabb országba költözünk... Ő felmondott a munkahelyén, én pedig áthelyeztettem magam vállalaton belül, és

már csomagoltunk is két db. “csak oda” repülőjeggyel Spanyolországba.

Azt hiszem az igazi áttörést ez az ország hozta. Először is meleg van. Rengeteget süt a nap, sokat jártunk a szabadban, mindenki egy kicsit “színesebb” és sokkal “bátrabb” : olyan igazán nyugat-európai, mégis úgy igazán “mediterrán”. Itt történt az az ominózus eset, hogy Emi spanyol barátnőmtől kaptam egy régi széket, amihez ennyit fűzött hozzá:

“Te annyira kreatívnak tűnsz. Nem tudnád felújítani?”

Óriásira tágult a pupillám. Én ugyanis tudtam magamról, hogy legbelül tombol bennem a kreativitás, de ezt kívülről miből gondolja az, aki annyit lát belőlem, hogy egy laptop mögött pötyögök egész nap? Mindenesetre elfogadtam az ajánlatot, rögtön nekiálltam csiszolni, festeni, szereztem egy vagány szövetet, amivel átkárpitoztam, és Voilá, Eminek annyira tetszett, hogy rögtön adott még két széket... és már be is szippantott a gépszíj...

Régóta nem élveztem annyira munkát, mint amikor nyakig festékesen szépítgettem a régi bútordarabokat a madridi lakásunk teraszán.

Innentől kezdve nem volt megállás: elkezdtem szüntelenül lakásfelújítós - házalakítós műsorokat nézni, majd kerestem egy profi lakberendező képzést , és éjjel-nappal tanultam – ismét; de most már jószívvel.

Hirtelen felszabadult belőlem egy évtized alatt jó mélyre ásott nagy adag kreativitás.

Elővettem a régi művészettörténet könyveimet, majd megállás nélkül rajzoltam, festettem, barkácsoltam, fejlesztettem a térlátásom, majd megismerkedtem néhány digitális látványtervező programmal.

Kisiskolás korom óta nem volt színesceruza a kezemben , de ahogy újra előkerültek, éreztem, hogy most ki fog szabadulni a szellem a palackból .

Nem sokkal később elhatároztuk, hogy hazaköltözünk, hogy végleg ott hagyhassam a multicégek világát, és megalapítsam saját önálló, kreatív vállalkozásomat.

Alig pár hónap telt el, megterveztem az első cukrászdámat, majd egy fodrász üzlet és egy kozmetika következett, a családi házak pedig sorban álltak a tervezésemre várva – szóval nincs megállás – Lakberendező lettem. 😊

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan munkám lesz, ami miatt hamarabb felkelek, csak hogy annyival is többet dolgozhassak.

A felújítások, a festék illata, a fények és textúrák világa teljesen elvarázsolt. A szerelmese lettem az otthonok szépítésének. Remélem egyszer mi is összetalálkozhatunk, és alkothatunk valami szépet !

Szerintem soha nem késő újratervezni ! ;)

OLVASS TOVÁBB !

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel Blog Hírlevelemre itt !

Következő cikkem témája: "Mit csinál egy Lakberendező ?"

#lakberendező #lakberendezés

Gyarmati Beáta
White_Line_Instagram_2.png
White_Line_Facebook_2.png
Írj nekem üzenetet !